Felvidéki körutazás
A Határtalanul programon elnyert pályázatnak köszönhetően a pápakovácsi Kastély Német Nemzetiségi Nyelvoktató Általános Iskola diákjai Szlovákia magyarlakta területeire utazhattak május 17-e és 19-e között. A felvidéki utazáson 15 hetedikes diák és a két szervező, Orbán Krisztina igazgató-helyettes és Kissné Orbán Veronika osztályfőnök vett részt.
Reggel fél 7-kor indultunk Pápakovácsiból. Első állomásunk Komárno volt, ahol egy szlovákiai magyar tanár néni kalauzolt bennünket. Megkoszorúztuk Jókai Mór szobrát, jártunk az Európa Udvarban, a Lehár parkban és a Duna –parton. Utána tovább utaztunk Gútára, ahol átsétáltunk Közép-Európa leghosszabb faszerkezetű hídján, majd magyar idegenvezetéssel egy úszó vízimalmot tekintettünk meg. Továbbhaladtunk Szímőre, ahol felelevenítettük Jedlik Ányos fizikus érdemeit, és megkoszorúztuk a szobrát. Sajnos az emlékszobába nem tudtunk bemenni, mert a kiírás ellenére zárva volt. Következő helyszínünk Nagysalló volt, ahol megemlékeztünk az 1848-49es szabadságharc hőseiről, virágot helyeztünk el a hősi emlékműnél. Alig 15 km megtétele után már Zselízen is voltunk. Itt tanította az Eszterházy kisasszonyokat Schubert- romantikus zeneszerző. A kastély éppen felújítás alatt áll, így sétáltunk a körülötte lévő parkban, ahol megtaláltuk a zeneszerző szobrát is. Itt elénekeltük egyik dalát a Pisztrángot. Tovább mentünk Lévára, ahol megnéztük a várat, és sétáltunk a városban. Vidáman indultunk Alsóbodokra, a szállásunkra. Szívélyes fogadtatásban volt részünk magyar szállásadónk jóvoltából. Bemutatta a birtokot, ahol jól felszerelt játszótéren szórakozhattunk, kényelmes szobákban pihenhettük ki az első nap fáradalmait.
Második napunkon a finom és bőséges reggeli elfogyasztása után Kistapolcsány felé vettük az irányt. Itt található egy szép kastély, ami régen a Habsburgok nyári rezidenciája volt. Óriási angolpark övezi a gyönyörű, kupolás épületet. Még pávákat is láttunk sétálni a szobrok és szökőkutak között! 1 órás utazás után elérkeztünk Bajmócra, a csodálatos „mesebeli” kastélyhoz. Körbesétáltuk a várat, és meglátogattuk a parkjában lévő állatkertet, ahol sok érdekes és ritka állatot láthattunk. Gyorsan elrepült az idő, de menni kellett tovább, hiszen aznap még felkerestük Zólyom várát, ahol Balassi Bálint született. Itt elolvastuk a róla emlékező táblát, majd mivel magyar idegenvezetés nem volt, így ismertetőlapokkal a kezünkben felfedeztük belülről is a szép reneszánsz udvart és épületet, megcsodáltuk a termekben kiállított tárgyakat, szobrokat, festményeket. Következő állomásunk Selmecbánya volt, ahol jól megmozgattuk a lábainkat, hiszen egyenes úton nem is mentünk. Vagy felfele vagy lefele sétáltunk a kanyargós utcákon. Megkerestük, hogy hol tanult Petőfi Sándor, és megmásztuk a Kálváriát is, ahonnan csodálatos kilátás nyílt a környező hegyekre és településekre. Az egész napos kirándulás után jólesett visszatérni a szállásunkra, ahol finom vacsora várt minket. Este a szállásadónk mesélt nekünk a magyar kisebbség náluk tapasztalható helyzetéről, a magyar anyanyelvű diákok mindennapjairól, életéről. Lefekvés előtt még egy feladat várt ránk, mesét kellett írnunk az addigi eseményekből, amit közösen, sok ötlettel készítettünk el.
Hazautazásunk napjának reggelén összepakoltunk, elbúcsúztunk házigazdánktól, és elindultunk Deákiba. Itt megtekintettük a templomot, ahol Pray György történész felfedezte azt a kódexet, amelyben megtalálható a legősibb összefüggő magyar nyelvemlékünk a Halotti Beszéd. Továbbutaztunk Galántára, ahol Kodály Zoltán töltötte a gyermekkorát. Szerencsére egy kis séta és némi útbaigazítás után meg is találtuk a róla készült mellszobrot. Izgatottan folytattuk utunkat, hiszen a következő állomásunk Szlovákia fővárosa Pozsony volt. Nem csalódtunk! A Duna parton, egy előre megbeszélt helyen, idegenvezető várt bennünket, aki érdekes történetekkel tette gazdagabbá a város bemutatását. Jártunk az óvárosban, megnéztük a híres épületeket, szobrokat. Nagyon kellett figyelnünk, nehogy a rengeteg turista között elveszítsük egymást. Délben a belvárosban egy hangulatos étteremben megebédeltünk, majd tovább indultunk utolsó úti célunk felé-Dévény várához. Először körbesétáltunk, majd a várból csodáltuk meg a kilátást a Duna- Morva torkolatára.
Sok felejthetetlen élménnyel gazdagodtunk, amit köszönünk Kriszti néninek és Vera néninek.
Pápakovácsi, 2016. június 1.
Lukács Dorina és Juhász Enikő
Kastély Német Nemzetiségi Nyelvoktató Általános Iskola
7. osztályos tanulói